Miért létezik a PazAlone.

A PazAlone ötletét a saját életem tapasztalatai ihlették.
Tizenkilenc éves korom óta járom a világot és sosem éreztem késztetést, hogy folyamatosan a telefonon lógjak.
Sokszor nem napok, hanem hetek, hónapok teltek el, mire jelentkeztem — a családomnak ez sosem volt könnyű.

A nagy ipari projektek világa más, mint amit kívülről látni.
Idegen országban az ember nem turista: dolgozik, alkalmazkodik és gyakran kiszolgáltatott.
Napi tíz-tizenkét órás műszakok, idegen városok, bérelt lakások.
Volt, hogy egy kolléga élete egy ilyen lakásban, egyedül ért véget.
Akkor megráztuk magunkat — „ilyen ez a szakma" — és csináltuk tovább.

De az élet tanít és ha nem értjük, megismétli.
Személyesebb lett, amikor a nyolcvan feletti édesanyám otthon elesett és nem tudott felállni.
Az asztalon lévő telefonját sem érte el, a kiáltásait senki nem hallotta meg.

Szerencsére a bátyám bő tíz órával később benézett, megtalálta, segített neki.
Csak ennek köszönhető, hogy később elmesélhette, mi történt — mit érzett, mennyire félt.

Akkor értettem meg igazán, milyen fontos, hogy valaki időben megtudja, ha segítségre van szükség.

Apaként pedig már másért is aggódom: ahogy a lányom önálló életet kezd, egyre több időt tölt majd egyedül, távol az otthontól.
Őt már a PazAlone is kíséri.

Ezért a PazAlone nem riogat, nem manipulál és nem ígér olyasmit, amit egy alkalmazás nem tud garantálni.
Világosan elmondja, mit tesz — és mit nem.

Nem tud minden bajt megakadályozni.
Abban segít, hogy ha valami nincs rendben, a csend ne maradjon észrevétlen.

Nem kontroll. Csendes háttér.

A PazAlone nem akar irányítani mások fölött.
Nem állandó megfigyelés, nem pánik.
Inkább egy csendes háttér: ha minden rendben van, nem zavar; ha valami elmarad, szól azoknak, akiknek tudniuk kell.

A PazAlone nem azért készült, mert minden nap történik valami.
Hanem azért, mert néha egyetlen alkalom is elég ahhoz, hogy számítson: észrevette-e valaki.

Ha most történne valami Önnel, ki venné észre?